Koncert a Mátyás templomban Mosonyi Mihály születésének 200. évfordulóján

Az alábbi cikket ízelítőül szánjuk, abban a reményben, hogy ha hasonló programot szervezünk, akkor tömegesen jöttök. WP 20150918 21 24 23 Pro
Szeretném megosztani egy nagyon szép és elgondolkoztató koncertélményemet, amelyet szeptember 18-án a felújított Budavári Nagyboldogasszony templomban hallottam. Medveczky Ádám vezényelte a debreceni Kodály Filharmonikusokat és a Kodály Kórust, akik Mosonyi Mihály két művét adták elő. Több okból is tanúságos volt a koncert. Először is maga a helyszín gyönyörű és megindító. Másodszor nagyszerű zenészekkel és énekessel találkozhattunk. És harmadsorban Mosonyi Mihályról nagyon keveset hallunk és tudunk, méltatlanul elfeledtük érdemeit. Elsőként az 1860-ban írt Ünnepi zenét adta elő a debreceni Kodály Filharmonikusok zenekara (MÁV Szimfonikus zenekar régebbi nevén), amely egy kb. 15 perces nyitány nagyzenekarra. Korának megfelelően a magyaros romantika stílusában íródott, melankolikus hangzásvilággal. Érdekessége, hogy felcsendül benne a Himnusz és a Szózat zenei dallama.
A nyitány után következett a „nagy falat”, a közel 1 órás C-dúr mise (No. 1.), Mosonyi öt miséje közül az első, amelyet 1840-42-ben komponált. Ebben a műben fontos szerepe volt a templom akusztikájának, mely felerősíti a kórus és a 4 szólista hangját. Ezért Medveczky Ádám karnagy lassú és kimért tempókat választott több tételben a megfelelő zenei artikuláció megteremtésére, a templom visszhangja miatt. Így történhetett, hogy a legelső beintésére kicsit később reagált a zenekar, de aztán végig fegyelmezetten és pontosan játszottak. Letisztult és kifinomult zenét hallhattunk. A Kodály Kórus és a női szólisták is remekeltek. Az elhangzott művek történetéhez hozzátartozik, hogy az Ünnepi zene bemutatója 1865-ben Pesten Liszt Ferenc vezényletével történt (akivel jó barátságban volt Mosonyi), a nemzeti Zenede 25. éves fennállásának jubileumi koncertjén. A C-dúr miséjét 25 és 27 éves kora között komponálta a szerző, tehát egy fiatalkori mű.
A koncert kapcsán a zeneszerzőről is írnék egy kis ismertetőt, mert méltatlanul elfeledett és ismeretlen korunkban, holott nagyon sok mindent tett a magyar zene ügyében, mint Kodály egyik nagy előfutára. Liszt Ferenccel, Erkel Ferenccel, sőt még R. Wagnerral is jóban volt, korában ismert és elismert zenész, zeneszerző, zenepedagógus, zeneíró és karnagy volt. Igazi zenei polihisztor. Mosonyi Mihály Moson megyében született 1815-ben és 1870-ben halt meg Pesten. Tehát a reformkor, szabadságharc és kiegyezés korában élt. Brand Michael néven látta meg a napvilágot, szegény német iparos család gyermekeként. Zeneileg autodidakta módon képezte magát, bár a pozsonyi tanítóképzőbe is járt. Egyházi és grófi szolgálatokban állt, majd az 1840-es években Pestre került. Bekerült a főváros zenei életébe, amelyben rövid kihagyással aktívan részt vett haláláig. Benne volt a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságában Vörösmarty Mihállyal és Erkel Ferenccel együtt (melyet tudjuk, hogy Egressy Béni nyert meg). 1856-ban Liszt Ferenc az esztergomi bazilika felszentelésére misét írt (Esztergomi mise), melyben két tételt Mosonyi komponált a szerző felkérésére (Offertórium és Graduale). A magyar Hangászegyesület helyettes levéltárnoka volt, ami akkoriban igen fontos pozíciót jelentett. 1868-tól pedig a Pesti Zenekedvelők Egyletének karnagya lett. Munkásságának talán legkiemelkedőbb része, hogy 1860-ban megalapítja a Zenészeti Lapokat, az első magyar nyelvű zenei folyóiratot. Újságíróként is igen tevékeny. Írásaiban megfogalmazza az új magyar zenei élet célkitűzéseit. Magyar világzenéről és zeneileg művelt Magyarországról ábrándozott. A reformkor új zenei mozgalmának egyik élharcosa volt Mosonyi, aki elsők között fogalmazta meg, hogy alulról kell kezdeni a zenei élet szervezését (későbbi kodályi gondolat). Zenei programtervezetében szerepel még, hogy általános zeneoktatás szükséges és képzett zenészeket kell kimunkálni. Emellett a nemzeti stílus megteremtése szükséges, amelyhez elengedhetetlen a magyar zenealap létrehozása és új magyar művek és intézmények létrehozása. Egyik cikkében a Nemzeti Színház és Nemzeti Zenede átalakítási tervezetét fogalmazza meg. Később ezen intézmények szakbizottságában részt is vesz. Az ő partitúráiban már magyarul szerepelnek a hangszerek nevei (addig a német volt az elfogadott nyelv). Felpezsdítette a magyar zenei életet. Nemcsak írásaiban, hanem a gyakorlatban is. 1860-ban pl. a Nemzeti Múzeumban megtörténik az első magyar szimfonikus költeményének bemutatója, a Gyászhangok Széchenyi halálára címmel, amelyet Erkel vezényelt. Tanulmányozta a magyar verbunkos zenét és a népies műdalokat, melyeket beépít műveibe. Magyar történelmi vagy irodalmi vonatkozású műveket komponált. Pl. Tisztulás ünnepe az Ungnál a 886-ik esztendőben; vagy a Hódolat Kazinczy Ferenc szellemének (zenekari mű, 1860), Gróf Batthyany Lajos Emlékének (kórusmű,1870). Operákat is ír: Szép Ilonka (Vörösmarty nyomán, 4 felvonásos, 1861) és Álmos címmel (Szigligeti Ede nyomán, 3 felvonásos, 1862). Meglehetősen sokoldalú zeneszerzőként is, vannak zenekari darabjai, kamarazenéi, színpadi művei, kórusművei, oratóriumai, zongoraművei és különféle átiratai. Ez utóbbi kettőhöz meg kell említeni a Magyar gyermekvilág 3 füzetben (1859) és a Tanulmányok zongorára, a magyar zene előadása képzésére 4 füzetben (1860) munkáit, melyek a zeneoktatás megreformálását ténylegesen alulról indítva szolgálták. 1848-49-ben a Marseillaise-t átírja kórusműre, a magyar világzene és forradalom célját szolgálva. Magánéletéről pár szót még, mivel szorosan kapcsolódik munkásságához és a megértéséhez. Első művét 22 évesen komponálta (egy négykezes zongora variáció és első 4 vonósnégyese), vagyis elég korán kezdte zenei pályafutását, ahhoz képest, hogy hivatalos zenei képzésben nem részesült. Eleinte erős németes hatást mutatnak művei, de 1856-tól kifejezetten áttér a magyaros dallamok és fordulatok világára, mint a verbunkos és népies műdalok, sőt népdalok használatára. 1859-ben változtatja meg nevét is, Brandról Mosonyira, a kor szellemének megfelelően. 1848-49-ben nemzetőr volt, kiállt a szabadságharc ügye mellett. 1846-ban feleségül vette Weber Paulát, aki 6 évnyi boldog házasság után meghalt. Ez mélyen megrázta Mosonyit, és soha többé nem nősült meg. Néhány év alkotói válság következett be életébe a felesége halála, a szabadságharc bukása, műveinek el nem ismertsége miatt. Később sikerült ebből kilábalnia, és kora elismert szaktekintélye lett. Remélem, sikerült felvázolni Mosonyi sokoldalú és nagyívű munkásságát, amelyet a magyar zenei élet megteremtése ügyében végzett. Emlékezzünk rá méltóan születésének 200. évfordulóján és jegyezzük meg a nevét, mert megérdemli.

Juhász Ildikó