Pszichológiai hatás az autóimmun betegségek kialakulásában, és gyógyításában (Orémusz Emese)

2014-ben egy betegtársunk, Orémusz Emese Mária pszichológiai szakdolgozatát „ Pszichológiai hatás az autóimmun betegségek kialakulásában, és gyógyításában” címmel írta. Munkájához betegcsoportunk segítségét is igénybe vette, kérdőív formájában. Munkájának rövid összefoglalóját itt adjuk közre.


Üdvözlök minden kedves sorstársat, hozzátartozót és érdeklődőt!

Bár a csoport neve teljesen joggal beteg csoport; szándékosan nem használtam ezt a kifejezést, mert bár ez hozott össze minket, mégis az első, amit fontosnak tartok ne tartsuk magunkat és ne tartsanak minket betegnek. Az életünk útján lévő szakasznak gondolom ezen állapotot, mely remélhetőleg segítséggé alakul a jobb, kiteljesedettebb élet felé. Mindenkinek kívánom, hogy találja meg az útját, lássa meg az értelmét, amiért a teste jelzett lassíts, figyelj a lelkedre!

Alább a Pszichológiai hatás az autóimmun betegségek kialakulásában és gyógyításában témájú szakdolgozatom lerövidített verzióját olvashatják (előre elnézést, hogy még így is hosszú) és köszönettel veszem ha megteszik, illetve reménnyel telve, hogy akár csak egy kicsit is segíthettem…én már egy év alatt is ugrás szerűen fejlődtem, kívánom mindenkinek!

A myasthenia gravis önsegítő betegcsoport is jó bizonyíték arra, hogy a pozitív psziché milyen jó hatással van arra, hogy jól érezzük magunkat. Ebben a közösségben mindig meghallgatásra talál az ember, kap biztató szavakat, illetve hasznos előrevivő tanácsokat.

Mikor megismerkedtem a csoporttal készségesen segítettek kutatásomban, hogy közelebb jussunk mikro szinten ahhoz, hogy ha csak páran is, de lássuk, és felismerjük, hogy mennyire befolyásolja az életünket a gondolkodásunk!

Az orvosvilág már 1980 óta vizsgálja ezeket a pszichológiai hatásokat, főként azon összefüggésben, hogy van-e köze a pszichének a betegség kialakulásához.
Aki beteg jó esetben már a gyógyulás érdekli így ahogy említettem a szakdolgozatomból csipegetve röviden olvashatják az általános tudni valók, és a saját tapasztalatok, vizsgálatok mellett azon szakemberek kutatásait, tapasztalatait és írásait, akik foglalkoztak az autóimmun betegségekre gyakorolt pszichológiai hatásokkal. Megosztom a magyarországi szaktekintéllyel Dr. Lázár Imre pszichoneuroimmunológussal készített interjú egy részét és az általa elmondott tapasztalatokat, illetve a betegek őszinte átéléseit.

A mai legnagyobb generációs probléma a stressz mely betegíti a létünket!

Így rátekintünk röviden a folyamatokra, kiváltó okokra, s átnézzük a legfontosabbat, mi az mit tehetünk ellene különböző ajánlások segítségével, amelyek megmutathatják az utat a stressz mentesebb élethez.

Lássuk meg, a negatív élethelyzetek betegségként jelentkezhetnek bennünk, de amit orvosolhatunk pozitív szemléletű életmódváltással!

Röviden mi is az autóimmun betegség;

Normális védekező funkció mellett mindenkiben zajlik autóimmun folyamat is, amikor az immunrendszer a szervezet saját szövetei, molekulái, antigénjei ellen indít immunválaszt. Megfelelő működés esetén azonban ez az autoimmun folyamat nem jelent betegséget, mert különböző szabályozó tényezők korlátozzák. Vannak viszont olyan esetek, amikor az immunrendszer működése vagy a szabályozó rendszer működése megváltozik, a rendszerbe hiba csúszik és az autoimmun folyamat olyan mértékűvé válik, hogy klinikai tüneteket, betegséget hoz létre.

Ezek szárazon az autóimmun betegségek.

Azért az egy elgondolkodtató tényező, hogy ma sem tudják pontosan, hogyan alakulnak ki ezek a betegségek, és melyek a tényleges kiváltó okok. Az biztos, hogy a betegség kialakulásához szükséges bizonyos genetikai, öröklött háttér, mint betegségre hajlamosító tényező jelen van. Ezt a hajlamot befolyásolják még hormonális tényezők, illetve külső tényezők, mint a stressz; melyek a meglévő hajlam esetén a betegség megjelenéséhez vezethetnek.

Nem lehet legyinteni a lelki tényezőkre, ha elhanyagoljuk magunkat vagy erős behatást engedünk a külső világ számára, a lelkünk sérül, a testünk gyengül. Pedig a testünk mint egy külső burok védelmezi lelkünket, s minél erősebb a testünk a lelkünk annál tovább fejlődhet…

A tények alapján a diagnózis alapját a beteg panaszai és az orvos által észlelt tünetek képezik. A rendelkezésre álló laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatok mintázata is (mint a jól ismert puzzle játékban) segítséget nyújthat a diagnózis felállításában. Csak konkrét autoimmun betegségek (pl. SLE, SS, MCTD, vagy mint egy ritka autóimmun betegség a Myasthenia Gravis - MG) vannak. Az orvosok speciális vizsgálatokat kérhetnek, amelyek azután az adott autóimmun kórkép részleteit is feltérképezik.

Sajnos ez a feltérképezés a mai napig is évekig is elhúzódhat. Az az idő amíg a beteg nem tudja, milyen betegségben szenved addig borzasztó pszichés megpróbáltatáson esik át.

A beteg nem érti, miért történik mind ez, nem gondolkozik el azonnal, és ebből kifolyólag nem is fogadja el egyből, így a gyógyulás sem kezdődhet meg hamar. Ilyenkor a félelem, és a fájdalom az úr, a környezetünk vagy megérti, vagy nem, s az ember vagy az önsajnálatba merül, hogy bebizonyítsa tényleg beteg, vagy a környezete túl pátyolja, amivel erősítik a betegség tudatát. Sajnos általánosságban ilyenek vagyunk pedig egyik sem jó reakció, a betegség tudat így is úgy is erősödik, és a tünetek is halmozódnak, miközben a beteg hajtogatja magának, hogy nem akar beteg lenni, de még nincs abban a stádiumban, hogy ezt feldolgozza, és szembe nézzen az életében következő változásokkal, mert az ember bármennyire is nem akarja az élete meg fog változni vagy így vagy úgy.
Íme a pszichoneuroimmunológia, az orvosok is kutatják a lelki kihatásokat;

Míg az orvos tudomány egy része megpróbálja a mai napig szervi, és genetikai részekre lebontani az autóimmun betegségek kialakulását, addig pszichológiában, és orvostudományban egyaránt jártas szakemberek megpróbálták vizsgálni azt, amit az orvosok a mai napig nem tudnak, mitől alakul ki az autóimmun betegség? Bár a mai napig egyik oldal sem talált választ erre, mégis áttörés az a fajta megközelítés, hogy a betegségek kialakulásában nagy szerepe van az ember lelki állapotának, hiszen test, és lélek egy egész. Fordítsunk a gondolkodásunkon, hogy lássuk a valót…

A pszichoneuroimmunológia lényege az a paradigmaváltás, hogy az immunrendszer nem független, hanem a neuroendokrin rendszerrel együtt az adaptáció szolgálatában álló egységes, összetett és integrált hálózat interaktív részrendszere. Az orvoslás hagyományát illetően a pszichoneuroimmunológiai sejtések bőségesek. Évezredes tapasztalat, hogy az érzelmeknek szerepe lehet a betegségekben.
Amikor először beütöttem a keresőbe a pszichoneuróimmunológiát magyar vonatkozásban Dr. Lázár Imre nevét adta ki, aki a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Antropológia részlegének vezetője.

Lázár Imre doktor úr kérdéseimre adott válaszaiban megosztja tapasztalatait a tekintetben miként alakulhat ki az autóimmun betegség, s miként lehet azt orvosolni; alább olvashatók a legkiemelkedőbb gondolatok.

Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy tisztába legyünk azzal melyek azok a dolgok, történések, amelyek ártalmasak lehetnek számunkra, hisz a feldolgozatlan traumák, legyen az betegség, halál, erőszak, szégyenérzet vagy egy vizsgadrukk megbetegítenek, hisz minden embernek más amit elbír a lelke. A doktor úr számos hasznos, alátámasztott, és személyes tapasztalatot, véleményt oszt meg, de a következő mondata igazán szellemes, és mindenképp lényegre törő.
„Evolúciós takarító mechanizmus a depresszió. Igyekszik a természet a kudarcokat kiküszöbölni, és ennek testi nyelve a betegség.”

A családi rendszer szerepe is kiemelkedő, hisz a doktor úr is alátámasztja kutatásai tapasztalataival, hogy alapvetően van egy feed back rendszer, ami féken tartja a stressz mechanikát, vagyis azt a módot, ahogy adott személy/gyermek kezeli a stresszt. Ilyen téren alkati kérdés is ez, van visszahúzódó, és közelítő típus, míg a közelítő típus kevésbé érzékeny a veszteség fenyegetettségre, úgy a visszahúzódó típusú gyermek azt is veszteségnek élheti meg, ha édesanyja kimegy a szobából.

Ennek jelentősége, hogy egy szociálisan sérült személy felnőttkorában is jobban ki van szolgáltatva a sérüléseknek, alacsonyabb önbecsüléssel, és nagyobb megfelelési igénnyel küzd, amely könnyen stressz forrássá válik.

Alkalmazott terápiás módszereknél doktor úr elmondta, hogy a szűrésig mindenképp érdemes eljutni, hogy tud-e segíteni a terapeuta. Első körben felmérik a beteg mennyire tud megküzdeni a stresszel, kognitív terápia, és relaxáció a következő lépés amit a beteg elsajátít.

A doktor úr beszélgetésünk alatt többször is rávilágított arra, hogy bizony mennyit árt a stressz, de arra is, hogy azzal szembe lehet szállni, és van ellene bevált terápia.

Terápiák kicsit másképp, nyissunk felülemelkedettebb szintek felé;

Természetesen nem csak a megszokott pszichoterápiák javasoltak gondolok itt több féle módszerre, amelyben a tudattalanhoz jutva, adott problémák feldolgozásra kerülnek, és ez által könnyebben tudunk boldogulni tovább. A Doktor úr egyet említett amelyet behatóbban ismer és elismer, és ez a kineziológia, melyről úgy vélekedik, hogy érdekes pszichoterápiás kommunikációs forma, ahol a tudattalant a testi izom történések alapján éri el a terapeuta, és valamit azon keresztül dolgoz vissza.

Az általam teljes mértékben preferált, s bevált, Hellinger féle családállítást sokan köztük a doktor úr is okkultnak tartja, mégis bátran merem ajánlani, ha az ember kendőzetlenül szeretne ránézni a családi rendszerére, amely akár a már említett genetikai vonalat megerősítheti, hogy bizony van probléma a családi sorunkban.
A Doktor úr említéséhez hasonlatos mégis más a Pránanadi amit szemrebbenés nélkül ajánlok, illetve bárhogy is nevezzük a lényege az energia megfelelő használata a legfelsőbb segítséggel. Bár mennyire is szkeptikus a társadalom az energia tér létezése fizikailag bizonyított tény, s így mint magunk is energiákból vagyunk, amit összpontosítással irányítani tudunk, vagy ha mi magunk nem is sok gyógyító szívesen segít.

Akár egyik, akár a másik, vagy épp harmadik, sokadik vagy bármelyik lehetőség, abban mindenki kiegyezhet, hogy mindenképp hasznos feldolgozni a lelkünkben lévő sérelmeket, és hasznos bármely terápiás módszer, legyen az elfogadott, vagy alternatív.

Betegségtudat el innen;

Úgy gondolom, a gyógyuláshoz feltétlen hozzátartozik, hogy a betegnek ne legyen kialakult betegség tudata, amelyben nagy segítség tud lenni az is, ha már nem kell napjában többször is gyógyszereket bevenni. Érdekelt, hogy amellett, hogy egy terápia mindenképp pozitív változáshoz vezet, végbe megy-e az a változás melynek hatására nem csak jobban érezzük magunkat lelkileg, hanem testileg is feljavulunk oly mértékben, hogy kevéssé, vagy egyáltalán ne legyen szükség a gyógyszerekre.

A doktor úr válasza, nagyon rövid és lényegre törő volt, amely ha a tapasztalatait tekintjük, a határozottsága mindenképp megnyugtató, miszerint biztosított felőle, hogy az optimalizációs stratégia sikeres része a teljes gyógyszer elhagyás!

Fontosnak tartom továbbá a terápiákon kívüli törekvéseket, amellyel képesek leszünk a terápiát komplexé tenni annak érdekében, hogy az életünk jelentős minőségi változáson menjen keresztül, mely út egy egészségesebb, vagy egészséges élet felé.

A doktor úr ezt alátámasztja, mert elmondta, hogy a derű a nevetés csökkenti a cortizol szintet, növeli az NK sejt szintet, az ellazulás, s ahogy Padi Emőkét említi: kacagj, kocogj, lazíts! A nevetés immunserkentő hatású, az endorfin szint megemeléséhez kiváló a sport.

A hozzá állásunk pedig elengedhetetlen, hiszen csak aki akarja érteni betegsége miértjét, élni akar a lehetőséggel, amelyet a változások hozhatnak, csak az tud egyáltalán eljutni arra a szintre, hogy akár életmódváltással, akár terápiával, de elinduljon egy más fajta élet útján, az igazán egészségesén, mely testi, s lelki. Hiszen a betegség egy hatalmas kürtszó, ami megállásra késztet, és aki körül tud szemlélni, és tud segítséget kérni, az meglátja mennyi segítő kéz van körülötte, s hogy képes lesz változtatni, ha akar.
Na csak őszintén;

A Doktor úr hasznos közléseire misem volt jobb igazolás mint, hogy az autóimmun betegséggel élőkkel is készítettem interjút, melyben nagyon segítőkész emberekkel ismerkedtem meg, köszönet és elismerés az őszinteségüknek! Röviden összegezve:
  • Elsőként vizsgáltam a családi rendszert, és az esetleges sérüléseket, a megkérdezettek 100%-ának bizony volt valamilyen traumája, amellyel nem nézett még szembe.
  • A családi rendszerben a testvérkapcsolatok jobban vizsgáztak, mint a szülő gyermek kapcsolat, pedig az ember első három éve a legmeghatározóbb a lelki fejlődését tekintve. Hihetjük nem emlékszünk rá, de a tudattalanunkban lenyomatot hagynak ezen sérülések.
  • Általánosságban hosszú ideig tart a betegségek diagnosztizálása ilyenkor a pozitív támogatást a szeretteiktől nyertek a betegek, hiszen egyes autóimmun betegségnél szinte láthatatlan elváltozásokat okoz, így vagy nem hisznek a betegnek, vagy a kívül álló emberek nem látják a miértet, lekezelésük bántó, pedig nem bunkóságból ülsz a buszon…
  •  Így a betegek 90%- a a betegség mivoltát traumaként élte meg, amely depresszióba, pánikbetegségbe torkollott, a várakozások megosztóak vagy a teljes ön leértékelés, vagy a reménykedés a gyógyulásra. A fenn maradt 10% a betegséget nem volt hajlandó elfogadni, és csak a várakozás maradt.
  • Egy idő után elérkezik az átértékelés gondolom mondhatom azt, hogy szinte ez a betegség legnehezebb lelki pontja, de mindenképp egy fordulópont, kiderül, hogy mi a baj, kiderül, hogy ez nem gyógyítható elkísér egy életen át, lehet, hogy gyógyszer nélkül, de lehet végig kezelésekkel, és akkor most mi van? A kérdés jogos mihez kezd az ember, ha már tudja, erre várt, de akkor mi jön még? Ezt mindenki másképpen tudja felfogni, vagy feldolgozni. Szerencsére a betegek többsége képes volt átértékelni az életét, s nem a depresszió maradt a társa, s már már megkönnyebbült, hogy legalább tudja mivel néz szembe.
  • A megkérdezettek 90%-a változtatott az életén, akár munkahely, étrend vagy mozgás vonatkozásában, s ezen betegek beszámoltak a változtatások pozitív hatásairól, mint tünetek csökkenése, gyógyszer elhagyás, jobb állóképesség.
  • Szintén 90%-uk tudta be egyértelműen a lelki épülésének a jobbulását, a fenn maradó 10%-ék bevallottan nem volt képes számára nyugodtabb életmódot folytatni.
  • Szintén ilyen arány volt a hullámzást tekintve, melyben megfigyelhető a stressz visszatérésével párhuzamosan fellépő állapot romlás, majd a kedélyállapot nyugvásával a javulás, tehát egyfajta hullámzó periódus. Ekkor keresgéljük mi is az ami jó, ami még belefér, de jó esetben idővel eljutunk arra a szintre ahol nem kifejezetten bántjuk magunkat, hanem haladunk előre…
  • Bátorkodtam magamból kiindulva a végén megkérdezni, hogy pozitív változás-e hogy betegek lettek, 10%-uk egyáltalán nem tudja jól értékelni, 30%-uk megpróbálja kihozni amit lehet, de
  • bizony örömömre 60%-uk pozitív hatásként tudja elkönyvelni a betegségét, hisz egy olyan más irányba terelte őket az életben, mely pozitív hatást hozott az életükben, s ha ezt tartják is akár gyógyszer nélkül egy kiegyensúlyozottabb életük lehet.
  • Szintén a túlnyomó többségük 90%-uk bizonyítottan pozitív élethatásnak könyveli el a különböző terápiákat, a segítség elfogadását, vagy akár a betegcsoportok közösségét.
Valld be lehetne másképp, s nézzük hogyan;

Miután az orvosi kezelésnek eleget tettünk, s érezzük, hogy a gyógyszeres kezelés, műtét, fizioterápia, stb., használt annyira, hogy nem érezzük minden nap a betegség kínját, és kész vagyunk rá, akkor megértünk, hogy szembe nézzünk magunkkal.

Nézzünk szembe, és értsük meg a betegséget.

A betegek döntő, hanem szinte 100% - a felteszi magának a kérdést, vajon miért lettem beteg?, miért én?

Álljunk meg, nyugodjunk meg, próbáljunk időt szakítani kizárólag magunkra, legyünk egyszer kicsit társadalmilag önzők -de ezen sztereotípiával ne is törödjünk- és tartsunk önvizsgálatot, s most ne ámítsuk a világot nem hallja más csak a belső én.

Nézzük meg, és lássuk is, hogy vajon úgy élünk, ahogy szeretnénk?, vagy a rendszer leláncolt termékei vagyunk a megfelelési, túlélési káoszban. Vannak béklyók, mint a kötelesség, amit nem tudunk, és egyenlőre nem is feltétlenül kell ledobnunk, de, hogy azt miként teljesítjük, na azon változtathatunk.
Gondoljuk el, és valljuk be magunknak, ha egy kicsit másképp csinálnánk menne nyugodtabban?, ledobható-e a stressz egy része? Ha bevalljuk, tudjuk, hogy mehetne. Szűrjünk ki dolgokat, amik eddig idegesítettek ne figyeljünk oda, valahogy minden kikerülhető, vagy minimalizálható, ne kezdjünk vagy menjünk bele olyan beszélgetésbe, amiről tudjuk, hogy idegesíteni fog minket. Hallgassunk zenét, vagy olvassunk egy jó könyvet haza felé, ahelyett, hogy azon mérgelődünk a munkahelyünkön már megint az a kollega…, vagy mi lesz ha nem jól csinálok valamit, vagy jaj még ezt meg azt el kell intézzem, és a rágódások végtelenségig sorolhatók sajnos.

Ha az alapvető stressz faktorokat képesek vagyunk felismerni, akkor szembe tudunk vele nézni, és el lehet kezdeni vele szembeszállni, és leküzdeni, vagy kizárni.
Ha az apróságok mennek, már kis százalékban nyugodtabbak leszünk, s ha így van, meghalljuk magunkat mire vágyunk legbelül, hogy haladjunk tovább a nyugodtabb életvitel felé. Hallgassunk magunkra, csak pár évtizedünk van arra, hogy a végén megelégedve mondjuk: jól éltem, boldog voltam, fejlődött vagy önmegvalósult a lelkem…

Kifogás mindig van! Mindenki azt mondja, ez nem megy, a másiknak biztos könnyebb, sok a munka, a család, a hajtás…, de figyeljünk csak oda, a betegség mindig egy figyelmeztetés, egy ÁLLJ! Ha tudunk erre hallgatni, és a szenvedések után át tudjuk értékelni magunkban a dolgokat, akár pozitív változásként is felfoghatjuk a betegséget, vagy megállító erőként tekinthetünk rá.

A felismerés után a változásokat nem lehet sürgetni, szép lassan vezet a lelkünk.

S ha elkezdtük kiszűrni a stresszt, akkor jöhetünk mi, kezdjük mondjuk a mozgással. Ez az amire nehezen vesszük rá magunkat, aztán amikor csináljuk rájövünk, hogy mennyit használ, tudjuk magunkat erősíteni még akkor is ha évekig azt mondták nem tehetjük, vagy ha mi magunk féltünk bele vágni. Soha nem szabad magunkat túlerőltetni, első körben érdemesebb ezt szakemberrel elkezdeni. Ha nem vagyunk magunk könnyebb, és figyelnek ránk, hogy jól csináljuk; javítsunk, ne pedig rontsunk az állapotunkon. Lehet ez a mozgásforma például a gyógytorna, ami sokat számít, a stabilitáshoz, a jó közérzethez; ha nem vagy fáradt, nem vagy nyűgös, akkor nem leszel ingerült, és így ki is húztál egy stressz faktort. De lehet más mozgásformát választani, jóga, thai chi, futás,
úszás, vagy irány a kondi terem számos lehetősége, bármelyik is legyen amit bírunk, mindenképp jót tesz, mert a mozgás endorfint termel, így boldogok leszünk, és elégedettek önmagunkkal, márpedig az elengedhetetlen a boldogsághoz. Fejlesszük a testünket, hogy kitartó páncélja legyen lelkünknek.

Általam preferált mozgás a jóga amely arra tanít, hogy békét és elégedettséget csak akkor találhatunk, ha lényünk és létezésünk minden szintjén helyreállítjuk az egyensúlyt. Tudjuk, hogy lényünknek számos vonatkozása van: fizikai test, mentál test, finomtest, kauzál test. Ha boldogok és elégedettek akarunk lenni, ezeknek mind egyensúlyba kell kerülniük. A jóga módszerei és technikái tökéletes utat kínálnak célunk eléréséhez: módszeresen és fokozatosan elvezetnek a testhelyzetek (ászanák), a légzőgyakorlatok (pranajáma), relaxáció, meditáció és pozitív gondolkodás révén a fizikai egészséghez, a békességhez, az önismerethez, és a legfelsőbb megismeréséhez. Segítenek abban is, hogy megszabaduljunk illúzióinktól, komplexusainktól, amelyek abban akadályoznak, hogy boldog és teljes életet éljünk, amelyben megismerjük önvalónkat.

A jóga mindenekelőtt gyakorlati út, amelyen mindent magunknak kell elérnünk és megvalósítanunk. Senki sem adhat nekünk egészséget, boldogságot, elégedettséget. Ezeket sem megvásárolni, sem külső eszközökkel elérni nem lehet. Bennünk rejlenek és csak saját erőfeszítésünk gyümölcseként találhatunk rájuk és valósíthatjuk meg azokat.

Az önmegvalósításhoz vezető úton fokozatosan fedezzük fel belső tulajdonságainkat, érzéseinket, jókat és rosszakat egyaránt.
Az étrendváltás, a másik nagy mumus. Hiszen annyira szeretjük enni azt amit az agyunk elhitet velünk, hogy az milyen jó, mert a társadalom csupán a fogyasztót látja bennünk, nekik mindegy, hogy mivel mérgezzük magunkat az élet úgyis rövid, de mivel ez így van figyelhetünk arra, hogy mik azok az élelmiszerek amikkel károsítjuk a szervezetünket. Valaki mondhatja, ez még nem tűnik olyan nehéznek, persze az élet nem ilyen egyszerű, hiszen vannak csapdák az étkezésben, függőségek, melyek ártanak, és rossz közérzet kialakulásához vezetnek, amely ugye negatív faktor, így plusz egy kereszt a betegség kialakulásának oldalán. Az alapszinten keletkezett zavarok is lehetnek kiváltó okok, ezért kell figyelnünk a bélrendszer állapotának javítására. Egészségesebb táplálkozással, sok negatív hatás kiszűrhető, amely a szervezetünket károsítja, így mindenképp ajánlatos, ha nem elengedhetetlen, ha szeretnénk jobb állóképességet, jobb közérzetet, kiegyensúlyozottabb életvitelt.

Az vagy amit megeszel, figyelj rá és lásd jobban vagy!

Összegzésül;

A nyugalmat, és a jó közérzetet sokféle képen el tudjuk tehát érni, attól függően, hogy kinek mi válik be. Legyen az jóga, pránanadi, pszichoterápia, tanulás, kapcsolatok építése, meditáció, családállítás, akupunktúra, kineziológia, természetgyógyászat, betegtársakkal való beszélgetés, étrendváltás, masszázs, zene, olvasás, család, elszámolok tízig című történet, bármi, ez egyén függő; a lényeg, hogy találjuk meg azt, amitől elérjük, azt az állapotot, amelyben nyugodtan élünk.

Ha úgy kell legyen a legrosszabb helyzetből is visszafordíthatjuk a betegséget, lássunk és tanuljunk meg oda figyelni magunkra, s ha ez az élet mégsem adja ezt most meg akkor sem kell aggódnunk, a próbálkozásaink is segítik lelki fejlődésünket, de ez már egy másik történet…

Mindenkinek pozitív gondolatokat, az önvaló megismerését, és jó egészséget!

Orémusz Emese Mária, 2015

"Pszichológiai hatás az autóimmun betegségek kialakulásában, és gyógyításában (Orémusz Emese)"Tovább olvasom

Scroll to top
Megszakítás